30.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 347/31

(1)

Az 1782/2003/EK rendelet 99. cikkének (3) bekezdése szerint a vetőmagra igényelt támogatás összege nem haladhatja meg a Bizottság által meghatározott felső határt. Ha az igényelt támogatások összege meghaladja a meghatározott felső határt, a termelőnkénti támogatás összegét arányosan csökkenteni kell.

(2)

Az 1973/2004/EK bizottsági rendelet (2) 10. fejezete rendelkezik a vetőmagra vonatkozó támogatás megszerzésének feltételeiről. Az említett rendelet 49. cikke előírja, hogy csak azzal a feltétellel adható támogatás, ha a vetőmagot az átvevő legkésőbb a betakarítást követő év június 15-ig vetés céljából forgalomba hozza.

(3)

Komoly nehézségeket okozhat az új rendszer bevezetésében, ha esetleg csökkentési együttható alkalmazására volna szükség. Csökkentési együttható alkalmazását csak úgy lehetne elkerülni, ha akkor fizetnék ki a támogatás teljes összegét, mikor az összes vetőmagot már értékesítették, azaz ha ismertté vált a vetőmag összmennyisége. A támogatást azonban így sokkal később fizetnék ki a termelőknek, esetleg pénzügyi gondokat okozva nekik. E helyzet elkerülése végett indokolt a vetőmagra vonatkozó támogatásnál előlegrendszert bevezetni.

(4)

A 864/2004/EK (3) rendelettel módosított 1782/2003/EK rendelet meghatározza a termeléstől függő támogatásnál a gyapotra, az olívaolajra és a nyersdohányra alkalmazandó szabályokat.

(5)

Az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10a. fejezete alapján így közvetlen támogatásban részesíthető a gyapottermelés. Ezért részletes szabályokat szükséges meghatározni e támogatás odaítélésére.

(6)

Az 1782/2003/EK rendelet 110b. cikkének (1) bekezdése szerint a gyapotra nyújtott hektáronkénti támogatásra való jogosultság feltétele, hogy engedélyezett fajtákat használjon a termelő, és a gyapotot a tagállam által engedélyezett földterületen termessze. Ezért az engedélyezés feltételeit indokolt tisztázni a fajtákat és a gyapottermelésre alkalmas mezőgazdasági földterületeket illetően.

(7)

A hektáronkénti gyapotra vonatkozó támogatás megszerzéséhez a termelőknek engedélyezett földterületeket kell bevetniük. Indokolt megállapítani a bevetés tényét meghatározó kritériumot. Ha a tagállamok a talaj- és éghajlati viszonyoktól és a helyi sajátosságoktól függően meghatároznák a földterületek minimális ültetési sűrűségét, ez objektív kritériumul szolgálhatna annak megállapításához, hogy a bevetés megfelelően történt-e.

(8)

Az 1782/2003/EK rendelet 110c. cikkének (1) bekezdésében megállapított nemzeti bázisterületek túllépése a támogatható földterületre adott támogatás hektáronkénti összegének csökkentésével jár. Görögország esetében azonban indokolt pontosítani a csökkentett összeg kiszámításának módját, mivel az ország területe alterületekre oszlik, amelyeknél más-más támogatási összeg alkalmazandó.

(9)

A gyapottermelő ágazati szervezetek elismerését a tagállamoknak objektív kritériumok szerint kell végezniük, amelyek az ágazati szervezetek méretével, feladataival és belső szervezeti felépítésével kapcsolatosak. Az ágazati szervezet méretének megállapításánál szem előtt kell tartani annak szükségét, hogy a gyapottisztító tag elegendő tisztítatlan gyapotot vehessen át. Mivel az ágazati szervezet fő célkitűzése, hogy jobb minőségű gyapotot szállítsanak le, ennek keretében kell fellépnie a tagjai érdekében.

(10)

Egy termelő mindig csak egy ágazati szervezetnek lehet tagja, nehogy bonyodalmak támadjanak a támogatási rendszer működésében. Ugyanezen okból, ha egy termelő, aki ágazati szervezeti tag, vállalja, hogy az általa megtermelt gyapotot leszállítja, ezt csak olyan gyapottisztítónál teheti meg, aki tagja az ő ágazati szervezetének.

(11)

Az 1782/2003/EK rendelet 110e. cikkével összhangban az ágazati szervezetek dönthetnek úgy, hogy differenciálják a támogatást, amelyre a tagsággal rendelkező termelők jogosultak. A differenciáláshoz használt osztályozási rendszernek olyan kritériumoknak kell megfelelnie, amelyek többek között a leszállítandó gyapot minőségére utalnak, a termelés növekedésével viszont nincsenek összefüggésben. Az ágazati szervezeteknek e célból meg kell határozniuk a parcellák kategóriáit, egyebek mellett annak függvényében, hogy milyen minőségű gyapot terem az adott parcellán.

(12)

Az ágazati szervezeti tagsággal rendelkező termelőknek járó támogatás összegének megállapítása érdekében az osztályozási rendszernek rendelkeznie kell arról, hogy milyen módszerrel osszák szét a differenciált támogatás teljes összegét a parcellák különböző kategóriái között, hogyan mérjék fel, majd sorolják kategóriákba a parcellákat, és hogyan számítsák ki az egy hektárnyi támogatható földterületre jutó támogatás összegét, aszerint hogy az egyes kategóriák milyen költségvetésből gazdálkodhatnak és összesen hány hektár földterületet tartalmaznak.

(13)

A parcelláknak az osztályozási rendszer szerinti kategóriákba való besorolása érdekében a leszállított gyapot elemzés alá vehető az összes érintett fél jelenlétében.

(14)

Mivel a tagsággal rendelkező termelő nem köteles leszállítani az általa megtermelt gyapotot, leszállítás hiányában is jogosultnak kell lennie legalább a támogatás nem differenciált részére. Erre az esetre a differenciáláshoz használt osztályozási rendszerben meg kell határozni, hogy leszállítás hiányában mi az egy hektárnyi támogatható földterületre jutó támogatás minimális összege.

(15)

Az osztályozási rendszer alkalmazásában az egyszerűség végett úgy kell tekinteni, hogy egy adott termelőnek az összes parcellája ugyanazon kategóriába tartozik és azon egyforma minőségű gyapot terem.

(16)

A kifizető ügynökségek, miután az ágazati szervezettől megkapták az értesítést a tagsággal rendelkező termelőknek kifizetendő támogatás összegéről, elvégzik a szükséges ellenőrzéseket és kifizetik a támogatást.

(17)

Az osztályozási rendszert a tagállamnak jóvá kell hagynia. A tagsággal rendelkező termelők kellő időben való tájékoztatása érdekében indokolt meghatározott határidőt előírni, ameddig a tagállamnak el kell döntenie, hogy jóváhagyja-e az ágazati szervezet osztályozási rendszerét és annak esetleges későbbi módosításait. Mivel az ágazati szervezet nem köteles osztályozó rendszert bevezetni és a támogatást eszerint differenciálni, módjában kell állnia, hogy saját döntése alapján – a tagállam értesítése mellett – ne alkalmazza tovább az osztályozó rendszert.

(18)

A gyapotra vonatkozó támogatási rendszerből következik, hogy a tagállamok a gyapottermelésről bizonyos tájékoztatást adnak a termelőiknek, például arról, hogy melyek az engedélyezett fajták, milyen objektív kritériumok szerint engedélyezik a földterületeket, és mi a minimális ültetési sűrűség. A mezőgazdasági termelők kellő időben való tájékoztatása érdekében a tagállamnak meghatározott határidőn belül kell közölnie az említett adatokat.

(19)

Mivel a Bizottság feladata ellenőrizni, hogy megfelelően alkalmazzák a gyapotra vonatkozó terményspecifikus támogatással kapcsolatos előírásokat, indokolt, hogy a tagállamok vele is kellő időben közöljék ugyanezen adatokat, kiegészítve az ágazati szervezetekre vonatkozó néhány adattal.

(20)

A gyapotra vonatkozó, 1782/2003/EK rendelet szerinti támogatási rendszer alkalmazásával tárgytalanná válnak a gyapottámogatási rendszer alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. augusztus 2-i 1591/2001/EK bizottsági rendeletben (4) foglalt előírások. Ezért az említett rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(21)

Az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10b. fejezete rendelkezik az olajfaligetekre nyújtható közvetlen támogatásról. Ezért részletes szabályokat szükséges meghatározni e támogatás odaítélésére.

(22)

Az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikke előírja, hogy a tagállamok az olajfaligeteket legfeljebb öt kategóriába sorolják és mindegyik kategória tekintetében megállapítsák az egy olajbogyó-FIR-hektárra nyújtott támogatást. Ezért a Bizottság feladata, hogy e célból olyan közös keretet hozzon létre, amely az olajfatermő tájegységekkel és a társadalmi hagyományokkal összefüggő környezeti és társadalmi kritériumokból áll.

(23)

Az ellenőrzések javításához szükséges, hogy az olajbogyó-termesztési földrajzi információs rendszerben nyilvántartsák a mezőgazdasági termelők besorolását az olajfaligetek kategóriái szerint. Arra az esetre, ha megváltoznának a természeti és társadalmi adottságok, a kategóriák kiigazítására célszerű lehetőséget biztosítani évente egyszer.

(24)

Az olajfaligetekre olajbogyó-FIR-hektáronként nyújtják a támogatást. Következésképpen szükséges kiszámítani egységes módszerrel, hogy olajbogyó-FIR-hektárban kifejezve mekkora földterületre igényelhetnek támogatást az egyes termelők. A közigazgatási eljárások megkönnyítése végett indokolt ettől eltérni olyan parcellák esetében, amelyek nem érnek el bizonyos, a tagállam által megállapítandó méretet, vagy amelyek olyan közigazgatási területhez tartoznak, ahol a tagállam az olajbogyó-FIR helyett más rendszert vezetett be.

(25)

Az olajbogyó-FIR-hektár szerinti támogatások kifizetését illetően célszerű, hogy kezdetben – a termelők kellő időben való tájékoztatása végett is – a tagállam minden év elején tájékoztató jellegű támogatási összegeket állapítson meg olajfaliget-kategóriánként. A tájékoztató jellegű összeg kiszámításánál azon elérhető adatokra kell támaszkodni, amelyek arra vonatkoznak, hogy a támogatást hány termelőnek és mekkora területű olajfaligetekre nyújtják; a támogatás végleges összegét a tagállam később határozza meg, pontosabb adatok alapján.

(26)

Az olajfaligetek támogathatóságának feltételei közé tartozik, hogy az adott olajfaligetben lévő olajfák száma ne térjen el több mint 10 %-kal a 2005. január 1-jén feljegyzett számuktól. Ahhoz, hogy az említett előírás betartását ellenőrizhessék, a tagállamoknak még az említett időpont előtt meg kell határozniuk az érintett parcella azonosításához szükséges adatokat. Franciaország és Portugália esetében szükséges, hogy az érintett parcellák azonosításához szükséges adatok meghatározására későbbi időpontokat írjanak elő, az olaj- és zsírpiac közös szervezésének létrehozásáról szóló 136/66/EGK rendelet módosításáról szóló, 1998. július 20-i 1638/98/EK rendelet (5) 4. cikkével összhangban elfogadott programok keretében olajfákkal beültetett földterületek figyelembevétele érdekében.

(27)

Azért, hogy az olajfaligetekre vonatkozó támogatás kifizetésére vonatkozó végleges rendelkezések helyes alkalmazását a Bizottság ellenőrizhesse, a tagállamoknak indokolt rendszeresen közölniük az arra vonatkozó adatokat, hogy mely olajfatermő területek részesülnek támogatásban és milyen szintű támogatás jár a különféle kategóriájú olajfaligetekre.

(28)

Az 1782/2003/EK rendelet IV. címének 10c. fejezete alapján közvetlen támogatásban részesíthető a nyersdohánytermelés. Ezért részletes szabályokat szükséges meghatározni e támogatás odaítélésére.

(29)

Az áttekinthetőség érdekében helyénvaló néhány fogalmat meghatározni.

(30)

A dohányfajtákat indokolt csoportokba sorolni szárítási eljárás és előállítási költség szerint, figyelembe véve a nemzetközi kereskedelemben használatos megnevezéseket.

(31)

Szerződéses partnerként betöltött szerepük miatt a termeltetési szerződések megkötésére jogosult elsődleges feldolgozókat indokolt engedélyezésnek alávetni. Indokolt, hogy az engedélyt a szabályok be nem tartása esetén visszavonják, és hogy a tagállamok megállapítsák a dohányfeldolgozás különleges feltételeit.

(32)

Az 1782/2003/EK rendelet 110k. cikkével összhangban a hagyományos termőterületek alapján helyénvaló dohányfajta-csoportonként meghatározni, hogy a támogatás odaítélése céljából melyek legyenek az elismert termőterületek. Indokolt, hogy a tagállamok szűkíthessék a termőterületeket, különösen a minőség javítása érdekében.

(33)

Annak érdekében, hogy lehetőség nyíljék ellenőrzésekre, a támogatás kifizetését pedig hatékonyan lehessen kezelni, indokolt, hogy a mezőgazdasági termelők és az elsődleges feldolgozók között létrejövő szerződések szabályozzák a dohánytermelést. Indokolt betakarításonként meghatározni, hogy a termeltetési szerződésnek melyek a főbb kötelező elemei. A szerződések megkötésének és bejegyzésének határidejéül indokolt elég korai időpontot megállapítani, hogy a termelők a legközelebbi betakarításhoz biztos piacra, a feldolgozók pedig rendszeres ellátásra számíthassanak már a betakarítási év kezdetétől.

(34)

A termelői csoportokkal megkötött termeltetési szerződésekben indokolt megjelölni az egyes termelők főbb adatait, hogy hatékony ellenőrzéseket lehessen tartani. Azért, hogy a verseny ne torzuljon és a nyomon követés ne váljon nehézkessé, a termelői csoportokat indokolt kizárni az elsődleges feldolgozásból. A piaci szerkezetek tiszteletben tartása érdekében indokolt előírni, hogy egy termelő csak egy termelői szervezetnek lehet tagja.

(35)

Indokolt, hogy a támogatható nyersdohány megbízható, kielégítő és eladható minőségű, az értékesítést kizáró tulajdonságoktól mentes legyen.

(36)

A támogatási rendszer sajátosságai miatt indokolt előírni, hogy a vitákat vegyes bizottságok révén rendezzék.

(37)

A nyersdohányra szánt pénzügyi keret megfelelő kezelése érdekében indokolt, hogy a tagállamok a betakarítási év elején tájékoztató jellegű támogatási összegeket állapítsanak meg fajtánként vagy fajtacsoportonként, a végleges támogatási összeget pedig azután állapítsák meg, hogy minden áruátvétel megtörtént. A támogatás végleges összege nem haladhatja meg a 2005. évi támogatás szintjét.

(38)

Indokolt, hogy a tagállamok – a megtermelt dohány minőségének és értékének növelésére való ösztönzésképpen – a leszállított dohány minőségétől is függővé tehessék a fajtánként vagy fajtacsoportonként megállapított támogatási összeget.

(39)

Helyénvaló, hogy a termelő az elsődleges feldolgozónak átadott dohánylevél mennyisége szerint kapja a támogatást, feltéve hogy teljesülnek a minimális minőségi követelmények. A támogatás összegét indokolt felülviszgálni, ha a leszállított dohány nedvességtartalma eltér az ésszerű minőségi követelmények alapján fajtacsoportonként megállapított nedvességtartalomtól. Az áruátvételkor történő ellenőrzések egyszerűsítése végett indokolt megállapítani a mintavétel szintjét és gyakoriságát, valamint a nedvességtartalom meghatározásánál alkalmazott korrigált súly kiszámításának módszerét.

(40)

Az egyik betakarításról a másikra való csalárd átvitel elkerülése végett indokolt korlátozni azt az időszakot, amelyben a feldolgozók átveszik a dohányt. Több tagállamban az ellenőrzéseket a dohány átvételének helyén tartják, nem pedig a feldolgozás helyén. Indokolt meghatározni, hogy mely helyeken kell a dohányt leadni és az ellenőrzéseket végrehajtani. Indokolt tagállami engedélyezés alá vonni ezeket a felvásárlóközpontokat.

(41)

A csalás elkerülése végett indokolt meghatározni a támogatás kifizetésének feltételeit. A kezelés és az ellenőrzés érdekében teendő további intézkedések meghozataláért azonban a tagállamok felelnek.

(42)

Az érintett műveletek tényleges megvalósulásának biztosítása végett a támogatást csak azután lehet kifizetni, hogy a tagállamban megtermelt összes dohány átvételénél megtartották az ellenőrzést. A tájékoztató jellegű támogatási összeg 50 %-ának megfelelő előleg kifizetését azonban indokolt előírni minden termelőnél, aki elegendő biztosítékot nyújtott.

(43)

Adminisztratív okok miatt indokolt, hogy a tagállamokban a támogatást mindig csak az adott tagállam területén előállított termékekre nyújtsák. Szükséges, hogy az előírások az olyan esetekre is tekintettel legyenek, amikor a dohányt más tagállamban dolgozzák fel, mint amelyikben megtermelték. Indokolt, hogy ilyenkor a szóban forgó nyersdohánymennyiséget a termelés helye szerinti tagállamban, annak termelőinek tulajdonítva vegyék figyelembe.

(44)

A dohánypolitika reformjának eredményeképpen megszűnik a dohánykvóta-visszavásárlási program alkalmazása. A 2002. és 2003. évi programban részt vevő termelőknél azonban még 2007-ig, illetőleg 2008-ig folytatják a visszavásárlási összegek kifizetését. A visszavásárlási összeget jelenleg az adott betakarítási év dohánytámogatásának százalékában határozzák meg. 2006. január 1-jétől a jelenlegi dohánytámogatási rendszer megszűnik, ezért átmeneti rendelkezésre van szükség, amely meghatározza, hogy a jövőben minek alapján számítsák ki a kvóta-visszavásárlási összeget. A nyersdohány támogatási szintje a 2002–2005. betakarítási évek alatt nem változott. A folyamatosság érdekében ezért célszerű a visszavásárlási összeg kiszámításánál a 2005. évi támogatási szintet alapul venni.

(45)

A 2075/92/EGK tanácsi rendeletben (6), előírt garanciaküszöb és támogatási rendszer eltörlése miatt indokolt hatályon kívül helyezni a nyersdohányágazatban a jövedelemtámogatási rendszer, a termelési kvóták és a termelői csoportoknak nyújtandó külön támogatás tekintetében a 2075/92/EGK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak meghatározásáról szóló, 1998. december 22-i 2848/98/EK bizottsági rendeletet (7). A dohányágazatban működő ellenőrzési ügynökségekről szóló, 1993. január 19-i 85/93/EGK bizottsági rendelet (8) előírásai elavultak, ezért azokat indokolt hatályon kívül helyezni.

(46)

Az 1973/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(47)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Közvetlen Kifizetések Irányítóbizottságának véleményével,

1.

Az 1. cikk (1) bekezdése a következő q), r) és s) ponttal egészül ki:

2.

A 3. cikk első bekezdése a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 21. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az 1782/2003/EK rendelet 28. cikkének sérelme nélkül a keményítőgyártásra szánt burgonyára vonatkozó támogatás kifizetését a keményítőgyártáshoz használt burgonyát szállító gazdaság szerinti tagállam teljesíti gazdálkodónként, azután hogy a piaci évre vonatkozó teljes mennyiséget átvette a keményítőgyártó vállalkozó, és azon időponttól számított négy hónapon belül, amelyen az ezen rendelet 20. cikkében említett bizonyítékot bemutatták, és amelyen az ugyanezen rendelet 19. cikkében említett feltételek is teljesültek.”

4.

A szöveg a következő, 49a. cikkel egészül ki:

„49a. cikk

Előlegkifizetések

A tagállamok a vetőmagtermelőket előlegkifizetésekben részesíthetik az adott piaci év december 1-jétől. A 49. cikk értelmében vetés céljából forgalomba hozott vetőmag mennyiségével arányosan kell az ilyen kifizetéseket teljesíteni, feltéve hogy a 10. fejezet összes feltétele teljesül.”

5.

A rendelet a következő, 17a. fejezettel egészül ki:

„17a. FEJEZET

GYAPOTRA VONATKOZÓ TERMÉNYSPECIFIKUS TÁMOGATÁS

171a. cikk

Mezőgazdasági földterületek engedélyezése gyapottermelés céljából

A tagállamok magállapítják az objektív kritériumokat, amelyek az 1782/2003/EK rendelet 110a. cikkében előírt terményspecifikus gyapottámogatás céljából történő földterület-engedélyezés alapjául szolgálnak.

Az említett kritériumok egy vagy több elemen alapulnak az alábbiak közül:

171aa. cikk

A vetésre szánt fajták engedélyezése

A tagállamok a közösségi fajtajegyzékben felsoroltak közül a piac szükségleteihez igazodó fajtákat engedélyezik.

171ab. cikk

A támogathatóság feltételei

A területeknek az 1782/2003/EK rendelet 110b. cikkének (1) bekezdésében előírt bevetésénél teljesíteni kell a minimális ültetési sűrűséget, amelyet a tagállamok határoznak meg a talaj- és éghajlati viszonyok és – adott esetben – a helyi sajátosságok függvényében.

171ac. cikk

Mezőgazdasági gyakorlatok

A tagállamok külön szabályokat írhatnak elő a megfelelő növekedési körülményeket biztosító ültetvénygondozáshoz szükséges mezőgazdasági gyakorlatokra vonatkozóan, de nem a betakarítási műveletekre vonatkozóan.

171ad. cikk

A támogatható hektáronként járó támogatási összeg kiszámítása

(1)   E rendelet 171ag. cikkének sérelme nélkül, Spanyolország és Portugália esetében, ha az 1782/2003/EK rendelet 110c. cikkének (1) bekezdésében meghatározott nemzeti bázisterületnél nagyobb a gyapottal beültetett támogatható fölterület, az említett cikk (2) bekezdésében megállapított támogatási összeget meg kell szorozni a bázisterület és a támogatható terület hányadosával egyenlő csökkentési együtthatóval.

(2)   E rendelet 171ag. cikkének sérelme nélkül, Görögország esetében, ha a gyapottal beültetett támogatható terület nagyobb, mint 300 000 hektár, a támogatás hektáronkénti összegét úgy kell kiszámítani, hogy megszorozzuk a 300 000 hektárt 594 euróval, a 300 000 hektáron felüli területet pedig egy hektáronkénti kiegészítő összeggel, és a két szorzat összegét a teljes támogatható területtel elosztjuk.

Az első albekezdésben említett kiegészítő összeg:

171ae. cikk

Ágazati szervezetek elismerése

Évente legkésőbb december 31-ig a tagállamok a következő évi bevetésre nézve elismernek minden olyan gyapottermelési ágazati szervezetet, amely azt kérelmezi, és amely:

A 2006. évre azonban a tagállamoknak 2006. február 28-ig kell az ágazati szervezeteket elismerniük.

171af. cikk

A termelők kötelezettségei

(1)   Egyazon termelő nem lehet tagja több ágazati szervezetnek.

(2)   Az ágazati szervezeti tagsággal rendelkező termelő köteles az általa megtermelt gyapotot olyan gyapottisztítónál leadni, aki ugyanazon ágazati szervezet tagja.

(3)   Ágazati szervezetben termelőnek részt vennie csak önkéntes belépéssel lehet.

171ag. cikk

A támogatás differenciálása

(1)   Az 1782/2003/EK rendelet 110e. cikkében említett osztályozási rendszer meghatározza, az ugyanezen rendelet 110f. cikkének (2) bekezdése alapján már megnövelt támogatással számolva:

Az a) pont alkalmazása céljából a bázisösszeg nem lehet kevesebb az 1782/2003/EK rendelet 110c. cikkének (2) bekezdése szerinti, támogatható hektáronkénti támogatási összeg nem differenciált részénél, adott esetben kiigazítva az említett cikk (3) bekezdésével összhangban.

Az a) pontban előírt számítási módnak ki kell térnie arra az esetre is, ha a termelő nem ad le gyapotot tisztításra. Ez esetben az illető termelőnek támogatható hektáronként járó támogatás minimális összege nem lehet kevesebb az 1782/2003/EK rendelet 110c. cikkének (2) bekezdése szerinti, támogatható hektáronkénti támogatási összeg nem differenciált részénél, adott esetben kiigazítva az említett cikk (3) bekezdésével összhangban.

(2)   A parcellákat kategóriákba sorolják, amelyeket az elismert ágazati szervezetek határoznak meg, legalább egy minőségi kritérium alapján az alábbiak közül:

Az osztályozási rendszer megállapítja, hogy milyen eljárással kell az egyes parcellákat e kritériumok szerint értékelni és a meghatározott kategóriákba sorolni.

Az osztályozási rendszer semmiképpen nem tartalmazhat a gyapottermelés növelésével és a gyapot értékesítésével összefüggő kritériumokat.

Az osztályozási rendszer alkalmazása céljából egy termelő összes parcelláját átlag alapján egy kategóriába tartozónak lehet tekinteni, egyforma gyapottermelést feltételezve.

(3)   Ha az osztályozási rendszer keretében a parcellák kategóriákba sorolása szükségessé teszi, a gyapottisztító vállalkozónál való leadáskor az összes érintett fél jelenlétében vett reprezentatív minta alapján a tisztítatlan gyapotot elemzés alá veszik.

(4)   Az ágazati szervezet a kifizető ügynökség tudtára adja, hogy az osztályozási rendszer alkalmazásából adódóan milyen összegű támogatást kapnak az egyes termelők. A kifizető ügynökség, miután az érintett támogatási összegek tekintetében ellenőrizte a szabályok betartását és a jogosultság meglétét, teljesíti a kifizetést.

171ah. cikk

Az osztályozási rendszer jóváhagyása és módosításai

(1)   A 2006. évi bevetés céljából történő, 2006. február 28. előtti jóváhagyása céljából az osztályozási rendszert először a tagállam elé tárják.

Az értesítéstől számított egy hónapon belül kell a tagállamnak eldöntenie, hogy az osztályozási rendszert jóváhagyja-e.

(2)   Az elismert ágazati szervezetek legkésőbb január 31-ig értesítik a tagállamot a tárgyévi bevetésre vonatkozó osztályozási rendszeren végrehajtott módosításokról.

Az osztályozási rendszer módosításait úgy kell tekinteni, mint amelyeket jóváhagytak, kivéve ha a tagállam az első bekezdésben említett időponttól számított egy hónapon belül kifogást emel.

Ha az osztályozási rendszer módosításait nem hagyják jóvá, a kifizetendő támogatást a jóváhagyott osztályozási rendszer alapján számítják ki, a nem jóváhagyott módosításokra tekintet nélkül.

(3)   Ha az ágazati szervezet úgy dönt, hogy felfüggeszti az osztályozási rendszer alkalmazását, erről értesíti a tagállamot. A felfüggesztés a következő évi bevetéstől kezdve hatályos.

171ai. cikk

Közlések a termelők és a Bizottság felé

(1)   A tagállamok a tárgyév január 31-ig értesítik a gyapottermelőket és a Bizottságot:

(2)   Fajta engedélyezésének visszavonása esetén a tagállamok legkésőbb január 31-ig értesítik a termelőket a következő évi bevetést illetően.

(3)   A tagállamok a következő adatokat közlik a Bizottsággal:

6.

A rendelet a következő, 17b. fejezettel egészül ki:

„17b. FEJEZET

OLAJFALIGETEKRE VONATKOZÓ TÁMOGATÁS

171b. cikk

Olajfaliget-kategóriák

(1)   A tagállamok kijelölik az 1782/2003/EK rendelet 110g. cikkében előírt támogatásban részesíthető olajfaligeteket és legfeljebb öt kategóriába sorolják őket az alábbiak közül választható kritériumokra támaszkodva:

(2)   A tagállamok az összes érintett mezőgazdasági termelőnél megállapítják minden támogatható parcelláról, hogy az (1) bekezdésben említett kategóriák közül melyikbe tartozik. Ezt az információt beviszik az olajbogyó-termesztési földrajzi információs rendszerbe (a továbbiakban: olajbogyó-FIR).

(3)   A tagállamok évente egyszer kiigazíthatják az (1) bekezdés értelmében meghatározott olajfaliget-kategóriákat.

Ha a kiigazítás eredményeképpen az olajfaligetek besorolása megváltozik, az új besorolás a kiigazítás évét követő évtől alkalmazandó.

171ba. cikk

Területszámítás

(1)   A tagállamok a XXIV. mellékletben előírt egységes módszerrel minden termelőnél kiszámítják a támogatható földterület nagyságát.

A területeket olajbogyó-FIR-hektárban, két tizedesjegy pontossággal kell megadni.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve, a XXIV. mellékletben meghatározott egységes módszer nem alkalmazandó, ha:

171bb. cikk

A támogatás összege

(1)   A tagállamok minden év január 31-ig megállapítják a különböző kategóriájú olajfaligetekre járó támogatás tájékoztató jellegű, olajbogyó-FIR-hektáronkénti összegét.

(2)   A tagállamok minden év október 31-ig megállapítják a különböző kategóriájú olajfaligetekre járó támogatás olajbogyó-FIR-hektáronkénti összegét.

Ezt az összeget úgy kell kiszámítani, hogy az (1) bekezdés szerinti, tájékoztató jellegű összeget megszorozzuk egy együtthatóval, amely egyenlő az 1782/2003/EK rendelet 110i. cikkének (3) bekezdésében meghatározott maximális támogatási összeggel, adott esetben az ugyanezen cikk (4) bekezdésében előírt csökkentést is figyelembe véve, elosztva az e cikk (1) bekezdése szerinti, kategóriánkénti tájékoztató jellegű támogatási összegek és a megfelelő területek szorzatainak összegével.

(3)   A tagállamok regionális szinten is alkalmazhatják az (1) és a (2) bekezdést.

171bc. cikk

Alapadatok meghatározása

(1)   Az olajbogyó-FIR adataira és a termelők nyilatkozataira támaszkodva a tagállamok 2005. január 1-jéig az 1782/2003/EK rendelet 110h. cikke c) pontjának alkalmazása céljából megállapítják minden olajfatermő parcellánál a támogatható olajfák számát és helyét, a nem támogatható olajfák számát és helyét, az olajfatermő terület nagyságát, valamint az olajfatermő parcella támogatható részének nagyságát és a 171b. cikk szerinti kategóriáját.

(2)   A Bizottság által az 1638/98/EK tanácsi rendelet (9) 4. cikke alapján jóváhagyott program részeként Franciaországban és Portugáliában újonnan telepített, az olajbogyó-FIR-be 2007. január 1. előtt felvett ültetvények esetében az (1) bekezdésben említett adatokat a 2005. évben bevetett parcelláknál 2006. január 1-jéig, a 2006. évben bevetett parcelláknál pedig 2007. január 1-jéig kell a tagállamoknak megállapítaniuk. Ezeket az adatokat legkésőbb a 2007. évre benyújtott összevont kérelem alkalmával közlik a termelőkkel.

171bd. cikk

Közlések

A tagállamok minden évben közlik a Bizottsággal:

7.

A rendelet a következő, 17c. fejezettel egészül ki:

„17c. FEJEZET

DOHÁNYRA VONATKOZÓ TÁMOGATÁS

171c. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

171ca. cikk

Nyersdohányfajta-csoportok

A nyersdohányfajtákat a következő csoportokba sorolják:

Az egyes csoportokba tartozó fajtákat a XXV. melléklet sorolja fel.

171cb. cikk

Elsődleges feldolgozók

(1)   A tagállamok engedélyezik a területükön működő elsődleges feldolgozókat és gondoskodnak az engedélyezéshez szükséges feltételek meglétéről.

Egy engedélyezett elsődleges feldolgozó akkor jogosult termeltetési szerződések aláírására, ha az általa értékesített közösségi eredetű dohánynak legalább a 60 %-át további feldolgozás nélkül adja el dohánygyártó vállalkozóknak, akár közvetlenül, akár közvetetten.

(2)   A tagállam visszavonja az engedélyt, ha a feldolgozó szándékosan vagy súlyos gondatlanságból nem tartja be a nyersdohányra vonatkozó, közösségi vagy nemzeti szintű előírásokat.

171cc. cikk

Termőterületek

Az 1782/2003/EK rendelet 110k. cikkének a) pontjában említett, az egyes fajtacsoportoknak kijelölt termőterületeket e rendelet XXVI. melléklete tartalmazza.

A tagállamok meghatározhatnak ennél szűkebb termőterületeket, különösen a minőség érdekében. E szűkebb termőterületek nem léphetik túl a közigazgatási egység, illetőleg Franciaország esetében a kanton határait.

171cd. cikk

Termeltetési szerződések

(1)   Az 1782/2003/EK rendelet 110k. cikkének c) pontja szerinti termeltetési szerződés egyik részről egy elsődleges feldolgozó, másik részről pedig egy termelő vagy az őt képviselő termelői szervezet között jöhet létre, feltéve hogy a termelői szervezetet az érintett tagállam elismeri.

(2)   A termeltetési szerződéseket fajtánként vagy fajtacsoportonként kell megkötni. A termeltetési szerződésben az elsődleges feldolgozó vállalja, hogy átvesz a szerződésben meghatározott mennyiségű dohánylevelet, a termelő vagy az őt képviselő termelői szervezet pedig azt, hogy – tényleges termelésének erejéig – leszállítja az elsődleges feldolgozónak az említett mennyiséget.

(3)   Az egyes betakarításokra megkötött termeltetési szerződések kötelezően tartalmazzák legalább az alábbiakat:

(4)   Ha az újraültetés a június 20-i határidőnél későbbre halasztódik, erről a termelő még a határidő előtt ajánlott levélben értesíti a feldolgozót és a tagállam illetékes hatóságát, megjelölve a késedelem okát és részletezve a parcellában bekövetkezett bármiféle változást.

(5)   A termeltetési szerződés felei írásbeli szerződésmódosítással az eredetileg kikötött mennyiséget megnövelhetik. A szerződésmódosítást legkésőbb a termeltetési szerződések megkötésére a 171ce. cikk (1) bekezdésében előírt határidő utáni negyvenedik napon az illetékes szervhez be kell nyújtani bejegyzésre.

171ce. cikk

A szerződések megkötése és bejegyzése

(1)   A termeltetési szerződéseket – a vis maior esetét kivéve – a betakarítási év április 30-ig kell megkötni. A tagállamok korábbi időpontot is előírhatnak.

(2)   A megkötött termeltetési szerződéseket – a vis maior esetét kivéve – legkésőbb a megkötésükre az (1) bekezdésben előírt határidőtől számított 15 napon belül az illetékes szervhez be kell nyújtani bejegyzésre.

Az illetékes szerv a feldolgozás helye szerinti tagállam illetékes hatósága.

Ha a feldolgozás más tagállamban történik, mint ahol a dohányt megtermelték, a majdani feldolgozás szerinti tagállam illetékes hatósága a bejegyzett szerződésről haladéktalanul másolatot küld a termelés helye szerinti tagállam illetékes hatóságának. Ha a támogatási rendszert nem ez utóbbi hatóság ellenőrzi, a bejegyzett szerződésről másolatot küld az illetékes ellenőrző szervnek.

(3)   Ha a szerződéskötés (1) bekezdés szerinti határidejét, vagy a termeltetési szerződések benyújtására a (2) bekezdésben előírt határidőt több mint 15 nappal túllépik, a kifizetendő támogatás 20 %-kal csökken.

171cf. cikk

Szerződéskötés termelői szervezettel

(1)   Ha a termelői szerződés egy elsődleges feldolgozó és egy termelői szervezet között jön létre, jegyzéket kell csatolni hozzá, amelyben meg kell adni az érintett termelők nevét, és minden termelőnél külön meg kell jelölni a maximálisan leszállítandó mennyiséget, az érintett parcellák pontos helyét és azok pontos területét, a 171cd. cikk (3) bekezdésének c), d) és e) pontjának megfelelően.

A jegyzéket legkésőbb a betakarítási év május 15-én az illetékes hatósághoz be kell nyújtani bejegyzésre.

(2)   Az (1) bekezdésben említett termelői szervezetek nem végezhetnek elsődleges dohányfeldolgozást.

(3)   Egy dohánytermelő nem tartozhat egynél több szervezethez.

171cg. cikk

Minimális minőségi követelmények

Megbízható, kielégítő és eladható minőségű, a XXVII. mellékletben felsorolt tulajdonságoktól mentes dohányt kell a feldolgozóknak leszállítani. Tagállami rendelkezésekben vagy a szerződő felek közötti megállapodásokban ennél szigorúbb minőségi követelmények is megállapíthatók.

171ch. cikk

Viták

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az elsődleges feldolgozónak leszállított dohány minőségével kapcsolatos vitákat választottbíróság elé kell vinni. A tagállamok határozzák meg a választottbíróságok összetételével és határozathozatali eljárásával kapcsolatos szabályokat. A választottbíróságok tagjai között jelen van – azonos létszámban – a termelők és a feldolgozók egy vagy több képviselője.

171ci. cikk

Támogatási szint

Az 1782/2003/EK rendelet 110k. cikkének d) pontjával összhangban a tagállamok a betakarítási év március 15-ig meghatározzák minden dohányfajtánál vagy fajtacsoportnál a támogatás kilogrammonkénti tájékoztató jellegű összegét. A tagállamok a leszállított dohány minőségétől függően differenciálhatják a támogatás szintjét. Az egyes fajtákra vagy fajtacsoportokra megállapított támogatási szint nem haladhatja meg az 546/2002/EK (10) tanácsi rendeletben a 2005. évi betakarításra fajtacsoportonként előírt támogatási összeget.

A tagállamok az érintett betakarításból származó dohány leszállításának időpontjától számítva 15 munkanapon belül megállapítják minden dohányfajtánál vagy fajtacsoportnál a támogatás kilogrammonkénti végleges összegét. Ha az 1782/2003/EK rendelet 110l. cikkében meghatározott, ugyanezen rendelet 110m. cikkével összhangban kiigazított nemzeti felső határnál nagyobb összegű támogatást igényeltek összesen egy tagállamban, a tagállam a támogatás kifizetendő összegét minden termelőnél lineárisan csökkenti.

171cj. cikk

A támogatás kiszámítása

(1)   A támogatás összegét annak alapján számítják ki, hogy az érintett fajtába vagy fajtacsoportba tartozó és a minimális minőségi követelményeket teljesítő dohánylevélből súly szerint mennyit vett át az elsődleges feldolgozó.

(2)   Ha a dohány nedvességtartalma eltér a XXVIII. mellékletben előírt, fajtája szerinti értéktől, a súlyt az eltérés minden százalékpontja után ki kell igazítani, az említett mellékletben megállapított tűréshatáron belül.

(3)   A nedvességtartalom meghatározásának módszerét, a mintavétel szintjét és gyakoriságát, valamint a korrigált súly kiszámításának módszerét a XXIX. melléklet tartalmazza.

171ck. cikk

Leszállítás

(1)   A termelők – a vis maior esetét kivéve – a betakarítási évet követő év április 30-ig termelésük egészét leszállítják az elsődleges feldolgozónak, ellenkező esetben elvesztik a támogatásra való jogosultságukat. A tagállamok korábbi időpontot is előírhatnak.

(2)   A dohányt vagy egyenesen a feldolgozás helyére, vagy – ha a tagállam engedélyezi – engedélyezett felvásárlóközpontba kell leszállítani. A felvásárlóközpontokat az illetékes ellenőrző szerv engedélyezi; azoknak megfelelő berendezésekkel, mérőeszközökkel és helyiségekkel kell rendelkezniük.

(3)   Ha nem szállították le a feldolgozatlan dohányt a (2) bekezdés szerinti helyekre, vagy ha meghatározott dohánymennyiségek úgy kerültek át a felvásárlóközpontból a feldolgozóüzembe, hogy a szállítónak nem volt engedélye a fuvarra, az érintett dohányt átvevő elsődleges feldolgozó megtéríti a tagállamnak a szóban forgó dohányra nyújtott támogatás összegét. Ezt az összeget az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapnak (EMOGA) kell jóváírni.

171cl. cikk

Kifizetés

Az illetékes ellenőrző szerv által a dohány leszállításának igazolásául kiállított ellenőrzési igazolás alapján fizeti ki a tagállam illetékes szerve a termelőnek a támogatást.

171cm. cikk

Előleg

(1)   A 796/2004/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a tagállamok előlegrendszert alkalmazhatnak a termelőknek nyújtott, dohányra vonatkozó támogatásnál.

(2)   Előlegre irányuló kérelmeiket a termelők a betakarítási év szeptember 16. után nyújthatják be. A kérelemhez az alábbiakat is csatolni kell, kivéve ha a tagállam – ezeknek már birtokában lévén – másképp rendelkezik:

(3)   Az előleg összege a kifizetendő támogatás összegének legfeljebb 50 %-át teheti ki – a 171ci. cikkel összhangban megállapított, tájékoztató jellegű támogatási szintet alapul véve –, kifizetése pedig az előleg 15 %-kal megnövelt összegének megfelelő biztosíték letétbe helyezéséhez van kötve.

A 2220/85/EGK rendelet 19. cikkével összhangban a biztosítékot a támogatás teljes összegének kifizetése után oldják fel.

(4)   Az előleget a betakarítási év október 16-tól kezdve fizetik ki, a (2) bekezdésben említett kérelemnek és a (3) bekezdésben említett biztosíték letétbe helyezését tanúsító okiratnak a benyújtásától számítva 30 napon belül.

A kifizetett előleget le kell vonni a 171cl. cikk alapján kifizetendő, dohányra vonatkozó támogatás összegéből.

(5)   A tagállamok határozzák meg az előlegek nyújtására vonatkozó további feltételeket, különösen a kérelmek benyújtásának határidejét. A termelők nem nyújthatnak be előlegkérelmet, ha már megkezdték a dohány leszállítását.

171cn. cikk

Országhatáron átnyúló feldolgozás

(1)   A támogatást a dohány termelési helye szerinti tagállam fizeti ki, illetőleg előlegezi meg.

(2)   Ha a feldolgozás más tagállamban történik, mint ahol a dohányt megtermelték, a feldolgozás szerinti tagállam – miután elvégezte a szükséges ellenőrzéseket – a termelés helye szerinti tagállam rendelkezésére bocsátja a támogatás kifizetéséhez, illetőleg a biztosíték feloldásához szükséges összes információt.

171co. cikk

A Bizottság értesítése

(1)   Minden érintett tagállam legkésőbb a betakarítási év január 31-ig közli a Bizottsággal:

A termeltetési szerződések bejegyzéséért felelős szervek és az engedélyezett elsődleges feldolgozó vállalkozások jegyzékét a Bizottság kihirdeti az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.

(2)   Minden érintett tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot az e fejezet alkalmazása érdekében hozott nemzeti intézkedésekről.

171cp. cikk

Átmeneti intézkedések

A jövőbeli módosítások sérelme nélkül, azok a termelők, akiktől a 2002. és 2003. évi betakarításkor a 2075/92/EGK rendelet 14. cikke alapján visszavásárolták dohánykvótáikat, 2006. január 1-jétől kezdve a kvóta-visszavásárlás betakarítási évétől számított ötödik betakarítási év leteltéig hátralevő időre jogosultak a 2005. évi betakarításra nyújtott támogatásnak a XXX. mellékletben százalékban meghatározott hányadának megfelelő összegre. Ezen összegeket minden évben május 31-ig kell kifizetni.

8.

A 172. cikk a következőképpen módosul:

9.

A szöveg az e rendelethez csatolt XXIV–XXX. melléklettel egészül ki.